A spanyol Paso Fino és Paso Peruano fajták egyedi járásukról kapták a nevüket. Spanyol nyelven a „paso fino” „sima, folyékony járást” jelent, a „paso peruano” pedig „perui járásként” is értelmezhető. Magát a paso szót a spanyolok sétának értik. Ez nem véletlen – mindkét fajta megőrizte őseik képességét –, hogy öt jármódban mozogjanak.
Paso Fino – a fajta története
A Paso Fino fajta a 16. században keletkezett Puerto Ricóban. Olyan lovakból származik, amelyeket a spanyol konkvisztádorok hoztak a Dominikai Köztársaságba. Az elsők közülük Martin de Salazarnak köszönhetően jelentek meg 1509-ben.
A Paso Fino lovak hivatalos tenyésztése 1550 körül kezdődött. Az andalúz lovakat a mára kihalt spanyol fajtával, Jennet-tel keresztezték. Feltételezhető, hogy a Paso Fino lovak a berber lovak vérének hozzákeverése következtében keletkeztek.
A fajtát lelkesen fejlesztették kitartására és a lovas számára kényelmes mozgására való tekintettel – az állat háta illetve hátulsó része jól elnyeli az ütéseket. A modern Paso Fino ősei eredetileg a spanyol konkvisztádor állomások tenyészállományaként szolgáltak. Nélkülük a spanyol katonák nem hódították volna meg ilyen könnyen Dél-Amerikát – stabil lépőmozgásuknak köszönhetően ezek a lovak tökéletesek voltak hosszabb távokra, nehéz terepkörülmények között is.
Az európai lovak latin-amerikai területekre való behozatalának eredményeként számos fajta jött létre, amelyeket sajátos járás kötött össze. Bár a Paso Fino-t Latin-Amerikában a konkvisztádorok óta tenyésztik, a fajta az 1940-es évekig teljesen ismeretlen volt az Egyesült Államokban. Manapság a Paso Fino lovakat főleg az Egyesült Államokban illetve Kolumbiában tenyésztik, ahol maga a fajta is fontos nemzeti örökséggé vált.
Az elmúlt években Európában a fajta iránti érdeklődés jelentősen megnőtt, és folyamatosan növekszik. A populáció folyamatosan növekszik a főként az USA-ból származó importnak ileltőleg az európai Paso Fino tenyésztők erőfeszítéseinek köszönhetően. Jelenleg több mint 1000 fajtatiszta és regisztrált Paso Fino él az "öreg kontinensen".
Paso Fino – lépés típusok
A Paso Fino lovak az alapvető járáson kívül fajtájuknak megfelelő mozgást is mutatnak - classic fino, paso corto és paso largo. A Paso Fino járást három előremeneti sebességben és különböző összeszedettségi fokkal lovagolható. Ennek a fajtának minden járásmódjában a lovasnak gyakorlatilag mozdulatlannak kell tűnnie a nyeregben, a ló farának fel-le mozgását egyáltalán nem érzékelve.
- Classic fino - ez egy olyan járás, amelyben a ló nem halad gyorsan előre, hanem rendkívül gyors, összeszedett, magas és mutatós lépéseket tesz. A végtagok nagyon gyorsan mozognak függőleges vonalban (fel és le). Jelenleg ez egy olyan járásforma, amelyet főleg a bemutatók során bukkannak fel.
- Paso corto - az előrehaladás sebessége mérsékelt, teljes vagy közepes összeszedettséggel. A lépések nem elsietettek, közepes hosszúságú lépésekkel kivitelezett.
- Paso largo - a leggyorsabb lépési sebesség, hosszabb lépéssel és mérsékelt vagy minimális összeszedettségben végrehajtva. Az előrehaladás sebessége a ló egyéni képességeitől függően változik.
A Paso Fino lovak más - alapvető járásmódokban - lépésben és vágtában is mozognak. Azonban nem szabadna ügetniük - ez egy nemkívánatos genetikai tulajdonság.
Paso Fino lófajta – felépítése és jellemzői
A Paso Fino erős, mégis könnyű és nemes felépítésű. A fajta tükrözi spanyol örökségét, egyetlen testben ötvözi az erőt, a büszke kiállást és az eleganciát.
A nagyon izmos, magasan illesztett nyak végén kifinomult fej található, előnyösen egyenes profillal illetve nagy, kifejező szemekkel. Rövid test széles valamint mély mellkassal, jól látszodó marral, erős farral illetőleg alacsonyan ülő farokkal végződik. A fajtát erőteljes lapockák, erős végtagok és kicsi, kemény paták jellemzik. Néhány lónál megjelenik az ún. tigrisszem - ritka genetikai jellemző, mely egy narancssárga, sárga és borostyán árnyalatú íriszt jelent.
A Paso Fino lovak élénk, ugyanakkor gyengéd temperamentumúak. Nagy ellenállás illetve kitartás is jellemzi. Szeret emberekkel dolgozni, és odaadó a gazdája iránt. Mindezek mellett egyéni, olykor nehéz személyiségéről ismert – el kell tudni nyerni a bizalmát.
Az energia és a temperamentum kombinációját legjobban a spanyol brio szó írja le. A Brio magától jön, nem érhető el edzéssel. A Brio a Paso Fino lovak egyik legegyedibb tulajdonsága, amely fontos a tenyésztésben illetve a lovak más fajtáktól való megkülönböztetésében.
Elérhető magasság: 140- 155 cm
Szín: mindenféle színben szerepelnek
Paso Fino - használatuk
A paso fino lovakat nagy állóképesség és kényelmes, sima mozgás jellemzi, aminek köszönhetően tökéletesek hosszabb lovas kirándulásokra.
Egyedi járásmódjuk miatt parádés lovak is lehetnek. Ezen kívül jól teljesítenek a lóháton játszott játékokban és a voltizsálásban.
Régebben nehéz, hosszú utakon, lóháton történő szállításra alkalmazták őket. Szívesen választották őket arra is, hogy szarvasmarhával dolgozzanak hatalmas birtokokon, különösen ültetvényeken. A birtoktulajdonosok is azt szerették volna, hogy lovaik társadalmi helyzetüket képviseljék. A gyönyörű, energikus valamint egyben gyengéd természetű Paso Fino tökéletesen passzolt ehhez a szerephez.
Paso Fino: áruk
A fajta ára átlagosan 25 000 PLN és 50 000 PLN között mozog, az állat korától, származásától és megszerzett képességeitől függően. A legdrágábbak elérik akár a 120 000 PLN (25 000 EUR) árat.
Paso Peruano – a fajta története
Paso Peruano vagy másképpen: A Perui Paso vagy a Peruvian Paso egy fajta, amely közeli rokonságban áll a Paso Fino-val. A spanyol konkvisztádorok által Európából - Francisco Pizzaro által 1531-ben a mai Peruba hozott lovakból származik.
Ez a fajta berber (75%) és andalúz (25%) vér keverékéből származik. A tenyészlovak Spanyolországból, Jamaicából, Panamából és Közép-Amerika más területeiről érkeztek. Az állatokat évszázados szelekció során a Paso Llano névre keresztelt természetes négy ütemű járásra tenyésztették, amely a tölt egy változata.
Trujillo városát a "tipikus perui paso ló" bölcsőjének tartják. Ezeket az állatokat elsősorban szállítási célokra tenyésztették. Peru északi részén hatalmas cukor- és gyapotültetvények voltak – ilyen távolságok megtételéhez a felügyelőknek megfelelő lovakra volt szükségük. Peru déli részén a településeket sivatagi területek választották el, amelyekhez erős állatokra volt szükség. Mindkét esetben robusztus, kényelmes járású lovakra volt szükség. A Paso Peruano fajta tökéletesen megfelelt ezeknek a követelményeknek.
A fajta azonban elvesztette jelentőségét a 20. század elején, amikor a közlekedési igényeket az autók széleskörű elterjedésével és az autópályák megjelenésével kezdték kielégíteni. A fajta fő tenyésztői közül sokan a legjobb lovaikat a közeli quebradas-okban (völgyekben) élő gazdáknak adták. Ezzel a lehetőséggel Gustavo de la Bord tenyésztő egy olyan lovat szerzett, amely a fajta legfontosabb kortárs apja lett - a Sol de Oro (Viejo) mént.
A fajtán belül a legnagyobb változásokat az 1960-as évek végén bevezetett nemzeti mezőgazdasági reformok hozták. A nagy állattartó telepeket bezárták, az állatok elpusztultak. A perui ló iránti növekvő érdeklődésnek köszönhetően az Egyesült Államokban - a legjobb lovak közül sokat megmentettek, azonban az Egyesült Államokba szállították őket. Ez olyan helyzethez vezetett, amikor Paso Peruano eltűnni látszott hazájából.
Szerencsére az elmúlt 30 évben a fajta népszerűsége Peruban is növekedni kezdett. A limai éves nemzeti kiállítás fontos esemény a perui kulturális életben. A Paso Peruano fajta 1992 óta a perui kormány védelme alatt áll, illetve a National Institute of Culture (INC) Peru nemzet kulturális örökségeként ismerte el. Jelenleg törvények is korlátozzák a fajta exportját.
Paso Peruano lófajta – felépítése és jellemzői
A Paso Peruano fajtát rövid, jó szerkezetű lábak jellemzik, kemény patákkal, mély mellkas, erős lapocka, erős, magasan illesztett nyak illetve izmos far. Ezeknek a lovaknak gyakran hullámos, dús sörénye és farka van.
Érdekes módon az ügetés (genetikailag meghatározott) ennél a fajtánál nem kívánatos. A jellegzetes járásmód az ún. Paso Llano, a tölt egyik fajtája, amelyben a ló oldalra veti mellső lábait. Ezeket a lovakat egy fából készült pályán, az úgynevezett fino-strip-en edzik, hogy hallják a paták dobogását, ami nagyban segíti a lovasnak a ló járásának irányítását.
Elérhető magasság: 142-155 cm
Színek: gyakorlatilag minden színben szerepel – a leginkább keresett színek a pej és a sárga.
Paso Peruano - használatuk
Ezek a lovak, csakúgy, mint a Paso Fino fajtájú lovak, kitartóak, pontosak, különösebb erőfeszítés nélkül mozognak, ami lehetővé teszi, hogy hosszabb távokat is megtehessek kényelemben mind maguk, mind a lovasuk szempontjából. Érdekes módon ennek a fajtának a vágtája egyáltalán nem kényelmes.
A perui paso lovak az egész világon ismertek jó temperamentumukról és kényelmükről lovaglás közben. Világszerte körülbelül 25 000 lovat használnak szabadidős lovaglásra, tereplovaglásra, lovasbemutatókra, felvonulásokra és állóképességi lovaglásokra.
Paso Peruano - áruk
A Paso Peruano ára 25-40 ezer zloty között mozog, az adott ló képességeitől, korától és származásától függően.
Összegzés
A Paso Fino és Paso Peruano fajták, bár különböznek egymástól, közös spanyol ősöktől származnak, megőrizve legfontosabb jellemzőiket: az eleganciát és az erőt. Mindkét fajta igen sokoldalú. Szabadságuk, magabiztosságuk és sima, könnyed járásuk tökéletes választássá teszi őket nehéz terepen történő hosszú utakra. Ugyanakkor kis termetük illetve szelíd természetük ideális családi lovakká és megbízható szabadidős társakká teszik őket. Érdekes módon, szokatlan járásukkal a hátproblémákkal küzdők körében is elterjedtté váltak.
Így nem meglepő, hogy mindkét fajta egyre nagyobb népszerűségnek örvend Európában. Főleg, hogy gyorsan alkalmazkodnak az európai klímához, valamint télen is nyitott bokszokban tarthatók. Érdemes azonban emlékezni arra, hogy a legtöbb déli fajtához hasonlóan nekik is védett, száraz és huzatmentes beállóra, valamint megfelelő takarmányra van szükségük.
A termék sikeresen bekerült a kosarába
